II. Orbán pápa beszéde

Előzmények

A keresztes hadjáratok gondolata azt követően merült fel Európában, hogy a bizánciak az 1071-es manzikerti ütközetben súlyos vereséget szenvedtek a szeldzsuk-törököktől. Korábban az arabok, most pedig a szeldzsuk-törökök foglalták el a Szentföldet, s akadályozták a zarándokokat a szent helyek látogatásában. A Szentföld felszabadításának gondolatát először VII. Gergely pápa (1073-1085) vetette fel, de a IV. Henrik német-római császárral folytatott invesztitúra-háború terve megvalósításában megakadályozta. Utóda és tanítványa, II. Orbán (1088-1099) viszont felkarolta ezt az elképzelést, főleg amiatt, mert a bizánci császár, I. Alexios (1081-1118) is segítséget kért II. Orbántól. A keresztes hadjárat indításának szükségességét támasztották alá azok a Szentföldről megtért utazók is, akik szent helyek meggyalázásáról, egyházi személyek legyilkolásáról adtak hírt. A közhiedelemmel ellentétben II. Orbán először nem a clermonti zsinaton vetette fel a keresztes hadjárat gondolatát, hanem 1095 tavaszán, a piacenzai zsinaton. 1095. november 27-n Clermontban viszont nyomatékot adott korábbi felvetésének. November 27-én, egy keddi napon a pápa nyilvános gyűlést kívánt tartani. Mikor ennek híre ment, annyian gyűltek össze, hogy a jelenlévők nem fértek be az eredeti helyszínül kijelölt katedrálisba, ezért a pápai trónt a város keleti kapujánál a szabad ég alatt egy mezőn állították fel.
Az itt elhangzott beszédet a fennmaradt források alapján mutatjuk be.

Egy névtelen szerzőnek - aki maga is jelen volt a keresztes hadjárat meghirdetésénél - "Gesta Francorum et aliorum Hierosolymitanorum" c. művéből:

Mikor már elközelgett az az időpont, amit az Úr Jézus híveinek naponként jelez, különösen pedig midőn az evangéliumban így szól: "Ha valaki utánam akar jönni tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem"- hatalmas mozgalom támadt Gallia minden tartományában. Ezt mondották: ha valaki az Urat serényen, tiszta szívvel és elmével óhajtja követni, és az ő példáját követve a keresztet hűségesen akarja hordozni, ne késlekedjék gyorsan a szent sír felé vezető ösvényen zarándokolni.
Ez azért volt, mert a római szék apostoli főpapja, Orbán sietve a hegyeken túlra utazott és ott érsekeivel, püspökeivel, apátjaival és papjaival alapos tárgyalásokba kezdett, majd így szónokolt: "Ha valaki lelkét meg akarja menteni, ne késlekedjék az Úr útját alázatosan elkezdeni; ha pedig pénzben szűkölködnék is, elegendő lesz neki az Úr irgalma." Így szólt még az apostoli úr (a pápa): "Testvérek, sokat kell szenvednünk Krisztus nevéért, ti. nyomorúságot, szegénységet, mezítelenséget, üldözéseket, szükséget, betegséget, éhséget, szomjúságot és más ilyesmit, mint ahogyan az Úr mondotta tanítványainak: "Sokat kell szenvednetek az én nevemért" és: "ne szégyelljetek szólani az emberek színe előtt", "én pedig szájat adok néktek és ékesszólást" és végezetül: "nagy jutalomban lesz részetek".
Mikor már ez a beszéd Gallia különböző vidékein és tartományaiban ismertté kezdett válni, a frankok ezeket meghallván, bal vállukra azonnal kereszteket kezdettek varratni és azt mondták, "hogy valamennyien Krisztus nyomdokait követik, aki kiszabadította őket az ördög kezéből."

A francia Foucher de Chartres így adta vissza a pápa szavait:

"Fiaim Krisztusban! mivel megfogadtátok, hogy megerősítitek egymás között a békét, és védelmezitek az egyház jogait; most aztán szenteljétek új vállalkozásra erőtöket, amint Isten akarja. Segítséget kell vinnetek keleti hittestvéreiteknek, akiket a pogány törökök gyilkolnak, fogságba ejtenek, akiknek templomait lerombolják, romba döntve Isten földi birodalmát. Nem én parancsolom, hanem Isten, hogy mindenki, lovagok és gyalogemberek, gazdagok és szegények, egyházi emberek és világiak, szegődjenek az Úr szolgálatába, űzzék el azt a gonosz fajzatot a Szentföldről. Ti, akik ez ideig testvéreitek és rokonaitok ellen harcoltatok, küzdjetek most a barbárok ellen; és akik csekély földi előnyökre törekedtetek, most vívjatok az örök boldogság jutalmáért!"

Baudri de Borgueil így tolmácsolja a hallottakat:

~ "Hallhattátok, mily szorongatott helyzetben vannak keresztény testvéreink Jeruzsálemben, Antiochiában és más keleti városokban. A keresztények vérét ontják, a templomokat istállókká változtatják: ez történt Betlehemben és mindenütt azon a tájon. Megvalósult a zsoltárszerző próféta jóslata: felülkerekedett a Gonosz. Ezért hát a keresztények ne egymás ellen fordítsák fegyverüket, hanem Isten ellenségeit győzzék le!"

Willermus de Malmesbury - valószínűleg csak hallomás alapján - ezt emelte ki a beszédből:

"Ti félnétek a haláltól, ti példás bátorságú és rettenthetetlen férfiak? Nem tudnátok, hogy az ember számára a földi lét csak küzdelem, s hogy a boldogság a halál utáni megdicsőülésben van?! Szeretett testvéreim, ezért hát ne habozzatok feláldozni életeteket a szent ügyért. Esztelenség volna megfosztani magatokat az örök boldogságtól, hogy csupán egy múlékony élet élvezeteit ízleljétek."