A Teutonok (a proto-germán Þeudanōs szóból) egy korai germán törzs volt. Már Sztrabón és Velleius Paterculus is beszámol róluk. Ptolemaiosz térképe szerint Jütlandon éltek, Pomponius Mela viszont Skandináviába helyezte őket. (Codanonia). A német történészek csak a 13. századtól azonosítják őket a germánok őseiként.

Több, mint száz évvel Krisztus születése előtt a teutonok tömegei és a rokon kimberek dél és nyugat felé kezdtek el vándorolni (áthaladva a Duna medencéjén is), ahol szembetalálták magukat a terjeszkedő Római Birodalommal.

A Kr. e. 2. század vége felé a történetírók szerint Gallián keresztül vonultak, sőt megtámadták Itáliát is. Többször megverték a római hadseregeket, de végül Caius Marius legyőzte őket az Aquae Sextiae-i csatában. A királyukat, Teutobodot, vasra verve vitték el. Az elfogott teuton nők tömeges öngyilkosságot követtek el, és a rómaiak szemében a germán hősiesség példaképeivé váltak.

A teuton megjelölést a szó története folyamán gyakran a germán népek egészére is használták. A latin nyelv a Teutōnī szót egy kelta nyelv közvetítésével vette át a proto-germánból, amelyben a *Þeudanōs törzsbeli embert jelentett, a *þeudā gyök pedig eredetileg törzset.

A teuton név, mint gyök ma is megjelenik olyan nemzetközivé vált szavakban, mint a totális.

A teuton nevet a Német Lovagrendre is használták.