Története

A lovagrend számára II. Paszkál pápa 1113. február 15-én kelt bullája biztosította a függetlenséget.

A kezdetek 1050-ig nyúlnak vissza: a korabeli krónikák szerint az Amalfiból származó kereskedők ekkortájt kaptak engedélyt az egyiptomi kalifától arra, hogy Jeruzsálemben templomot és kórházat építsenek a rászorulók számára, bármilyen hitet valljanak is. A pápai bulla szentszéki védnökséget vállalt a rend felett, ugyanakkor biztosította, hogy a rend mindenféle egyházi és világi befolyástól mentesen választhassa elöljáróit.

A johanniták vagy ispotályosok eleinte kizárólag az általuk fenntartott kórházak betegeinek ápolásával foglalkoztak. Ám hamarosan ők is bekapcsolódtak a zarándokok védelmébe és a muszlimok elleni harcokba. A század közepére alakult ki a rend kettős betegápoló és katonai jellege, valamint hierarchikus szervezete, amelyet az 1155 táján szerkesztett rendi regula rögzített. Jeruzsálem eleste (1187) után a rend Akkóba költözött.

A kereszténység térhódítása a keresztes lovagok 1291-es vereségével megszűnt, ezért a Lovagrend előbb Ciprusra költözött át, majd 1310-ben Rodosz szigetén telepedtek le. A Lovagrend függetlenségét más államok is elismeték, és tiszteletben tartották azon jogát is, hogy saját fegyveres erőt tartson fenn. A Lovagrendet a Nagymester vezetésével a Tanács irányította, saját pénz veretett(scudo), több állammal diplomáciai kapcsolatot tartott fenn.

Rodosz szigetét 1523-ban Szülejmán török szultán nyomására kellett elhagyniuk, így saját terület nélkül maradtak, míg 1530-ban birtokba vették Málta szigetét V. Károly császár és VII. Kelemen pápa ajándékaként, Gozo szigetével és az észak-afrikai Tripolival együtt. 1565-ben visszaverték a török (oszmán) támadást, amely után megerősítették a sziget erődítményeit, különösen Valletta körül.

A rend hajóflottája az 1500-as években négy, 1596-tól öt, 1628-tól hat, 1651-től hét, 1685-től pedig nyolc gályából állt. E tengeri haderő egyrészt rendészeti feladatokat látott el: rendszeresen járőrözött a máltai szorosban, a Tirrén-tengeren, Szicília körül és az Adria bejáratánál. Ha az európai hatalmak keresztes hadiflottát állítottak fel, akkor ahhoz a máltaiak is mindenkor csatlakoztak.

Az 1600-as években az ispotályosok döntően a kalózkodást tartották a muszlimok elleni hadviselés fő formájának. A rendi őrjáratok mellett egy kb. 50 fős lovagi csoport szervezett portyákat, a zsákmányt pontos szabályok alapján osztották fel, az akciókba befektetőket is bevontak. Egy portya csak az ún. Tribunale degli Armamente engedélyével, a nagymester pátenslevelével és csak máltai (rendi vagy nagymesteri) zászló alatt indulhatott el. 1660–1662 között évi átlagban mintegy 200 új rabszolgát hurcoltak a szigetre, akiknek zöme muszlim és oszmán alattvaló volt. Egy részük váltságdíj fejében kiszabadult, de sokak gályarabként vagy szolgaként kerültek eladásra. A rend hat hajóján 1632-ben 1284 gályarab húzta az evezőket. XIV. Lajos király 1679-ben kiadott rendelete a franciákat a máltai zászlók alatti kalózkodás abbahagyására kötelezte, ami e tevékenység hanyatlásához vezetett. Málta szigete, az Oszmánokkal szembeni kalózkodás fővárosa, az 1700-as években fokozatosan kereskedelmi és szolgáltató központtá vált.

Mintegy kétszázötven éves függetlenség után 1798-ban előbb Napóleon, majd két évvel később a Britek foglalták el a szigetet. Mivel a Lovagrend tagjai számára tiltott volt más keresztény állam ellen háborút vívni, ezért el kellett hagyniuk Málta szigetét. Az 1802-es amiens-i szerződés ugyan elismerte a Máltai Lovagrend fennhatóságát a sziget felett, de ennek ellenére sohasem térhettek vissza oda. Ezt követően a Lovagrend székhelye hosszabb-rövidebb ideig különböző olasz városokba került, majd 1834-ben végleg Rómában telepedett le a Via Condotti 68. szám alatti ún. Máltai Palotában, amely azóta is területenkívüliséget élvez.

A rend ma

Egyike azon kevés lovagrendnek, amelyeket a középkorban alapítottak, de ma is aktívak, köszönhetően nagy részt a rend jótékony elhivatottságának.

A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend független nemzetközi jogalany, független államnak tekinti magát, a világ 92 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot és saját útlevelet bocsát ki.

A rendnek világszerte mintegy 12 500 férfi és női tagja van, változatos társadalmi háttérrel. A rend a betegség, a szegénység, a társadalmi elszigeteltség, a türelmetlenség elleni harcot, a hit védelmét és előremozdítását tekinti fő feladatának.

Tisztségek

• A lovagrend nagymestere : H.E.M.H. Fra Andrew Bertie
• A lovagrend magyarországi nagykövete: H.E.Dr.Erich Kussbach

Magyarországon

Magyarországon a lovagrend diplomáciai képviselettel és helyi szervezettel is rendelkezik, illetve a rendhez tartozik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ).

A 12. században a máltai lovagok építették fel a sziráki kastély elődjét. A lovagok ma is rendszeres vendégei a kastélyban berendezett szállónak. A kastélydomb gyomrában máig feltáratlan a máltai lovagok kiépítette barlangrendszer.