Ez az ősi hely három világvallás, a zsidó, a keresztény és az iszlám találkozópontja. A három nagy egyistenhívő vallás egy-egy jelentős szent helye található ebben a városban, a Nyugati fal (ismertebb nevén a Siratófal), a Szent Sír templom és a Sziklamecset. Egy XVI. századi német metszet Európa, Ázsia és Afrika metszéspontjába állította s a világ középpontjának mutatta.

A Sziklamecset

Jeruzsálem legszebb épülete az Óváros szívében magasodó mecset. A Sziklamecset nevet az ott látható hatalmas szikláról kapta, amely Jeruzsálemet szent várossá teszi. A Sziklamecset az iszlám négy csodája közül a harmadik. Mekka és Medina mecsetje után következik, de megelőzi Damaszkusz mecsetjét. Alapja az a sziklakő, mely egykor a muszlim zarándoklatok legfőbb célja volt. E szikla köré épült a Sziklamecset, a legrégibb ránk maradt iszlám szentély.

A szikla, a Mórija hegy egy darabja, ahol Ábrahám feláldozni készült fiát, Izsákot Jehovának, s ahol ezer évvel Krisztus előtt Salamon király az első templomot építtette, amelyet Kr. e. 588-ban leromboltak. Jézus már a Nagy Heródes által építtetett nagyobb templomot láthatta. Heródes templomát a ma is ott álló sziklára építették. Ezen a helyen történt Mária megtisztulása, amikor is az öreg Simeon a kis Jézussal a karján elmondta a Nunc dimittist.

A Morfija (Sion) hegy környéke, ahova Salamon építtette templomát, nemcsak a zsidók, de a muszlimok szemében is szent és becses hely. Mohamed próféta (570-632) halála után mindössze 6 évvel, 638-ban a muzulmán Omar kalifa vette be a várost, és a templomot az iszlám szent körzetének nyilvánította.

Úgy tartják, hogy Mohamed próféta a szikláról (fénylő lépcsőkön) szállt fel szent lován (Gábriel arkangyal kíséretében) a mennybe, a hegy tetején álló 4 m-es sziklatömbről, melyet a Korán "éjszakai utazás"-ként ír le, hogy megkapja a kinyilatkoztatásokat földi küldetése teljesítéséhez. A Szikladómot a damaszkuszi kalifa építtette 691-ben, s a külsejét pompás aranymozaikokkal boríttatta. Az oszmán törökök később 45 ezer perzsa csempével rakták ki. Maga a kupola, mely sokak számára a város jellegzetes szimbóluma, (a 687-691ben emelt, csillogó kupola koronázta szimmetrikus, nyolcszögletű épület külső és belső elrendezését szigorú matematikai elvek vezérelték). Eredetileg fából készült és aranylemezekkel fedték be. Az arany-alumínium ötvözetből készült és Korán-idézetekkel ékesített jelenlegi kupolát 1963-ban fejezték be, (kerülete 61 m.) Többféle illatszerrel is meglocsolták (ámbrával, pézsmával), úgyhogy a zarándokok egy idő után már illatáról is felismerték.

A muszlimok hite szerint a világvége eljövetelekor erről a szikláról hangzik majd el az utolsó ítéletre hívó szó. (A fundamentalisták a "végső jel"-ként tartják számon a sziklát, a zsidók és a keresztények az Armageddon helyének is nevezik, amely a végső küzdelem színhelye lesz a Messiás második eljövetele előtt, a moszlimok szerint ezen a helyen fog majd össze Jézus és Mahdi a Messiás, a Gonosz ellen, s a zsidók és a keresztények is megtérnek az iszlám kebelébe. A templomból ma nem tiltják ki a hitetleneket, nem úgy, mint a keresztesek uralma alatt, amikor a zsidók és a moszlimok nem tehették be a lábukat. A fundamentalisták sokszor igen elszántan versenyeznek az egyedüli birtoklás jogáért. A nyolcvanas években többször megpróbálták felrobbantani a mecsetet, de az izraeli hatóságok meghiúsították a merényleteket.)

A rómaiak Kr. u. 70-ben romba döntötték Heródes templomát. A moszlimok viszont, amikor a 7. században meghódították Jeruzsálemet, sokkal toleránsabbnak bizonyultak, hiszen Mohamed az Ótestamentum prófétáinak és Jézus örökösének vallotta magát, akit a moszlimok Ísza prófétaként tisztelnek. Elfogadták a szeplőtelen fogantatást, és Máriát a Korán is és az iszlám gyakorlat is tiszteletben tartja. Jeruzsálemen kívül, Mária sírjának templomában az egyik falon lévő jel Mekka irányát mutatja a zarándokoknak.

A Siratófal

Jeruzsálem a júdeai sivatag jelentéktelen, dombtetőn álló városkája volt, amikor i. e. 1000 táján Dávid elfoglalta a kánaánitáktól, és délen a Vörös tengertől északon az Eufráteszig terjedő királyságának fővárosává tette. Mikor Dávid fia, Salamon a város falain belül megépítette az első templomot - a szentélyt -, hogy méltó helyet adjon a kőtábláknak, melyekre a Mózesnek adott Tízparancsolatot vésték, Jeruzsálem a zsidó nép szent helye lett.

I. e. 587-ben Elő-Ázsia legnagyobb birodalmának uralkodója, Nabukudurriuszur megostromolta a várost. Leromboltatta Salamon templomát, a zsidókat pedig birodalma fővárosába, Babilonba hurcoltatta. A babiloni fogságból visszatért zsidó száműzöttek i. e. 520 körül újjáépítették a templomot, és ez az épület több mint 500 évig fennállt, miközben Izrael élén egymást váltották az idegen uralkodók. I. e. 19-ben Salamon templomát ismét átépítették, ezúttal Nagy Heródes megbízásából, akinek neve örökre összeforrt a betlehemi gyermekgyilkossággal. A Biblia szerint Heródes elrendelte, hogy minden fiúcsecsemőt öljenek meg Betlehemben, mert hírt kapott egy gyermek születéséről, akiből idővel a zsidók királya lesz. A heródesi templom i. sz. 70-ig állt fenn, amikor a rómaiak - egy zsidó felkelést követően - földig rombolták.

Napjainkra Heródes templomából mindössze a nyugati fal maradt meg, amely a zsidók számára a földkerekség legszentebb helye. Közismertebb neve - Siratófal - a zsidók ama szokásából ered, hogy a szent fal előtt imádkozva siratják száműzött hittestvéreik sorsát és a templom lerombolását. A buzgó imádkozók egy része könyörgésekkel telerótt papírlapot csúsztat a fal hasadékaiba, azaz a szent templomba, abban a hitben, hogy esdeklő szavaik egyenesen Istenhez szállnak.

Miután a moszlimok megfosztották a zsidókat a szent sziklától, szükségük volt egy másik szent helyre hitük gyakorlásához. Az Óváros nyugati részében álló masszív falat választották erre a célra, amelyet az óta Siratófalnak hívnak. A hagyomány szerint hatalmas alapkövei Salamon templomából valók, valójában azonban Heródes helyreállított és kibővített templomából származnak.

A zsidó vallás hívei a fal előtt siratták meg a templom lerombolását, s itt emlékeznek a babiloni fogság keserveire. Kis cédulákra írták imáikat vagy azoknak a nevét, akikért imádkoztak, és ezeket a kövek közti résekbe gyömöszölték. Kb. negyedmillió zsidó látogat el a Falhoz évenként húsvétkor, a szukót idején és a hetek ünnepén.

A Siratófalról készült fotók gyakran félrevezetőek, mert általában csak sötét ruhás hászid zsidó férfiakat örökítenek meg, pedig a valóságban az egész világról érkeznek ide zsidó nők és férfiak egyaránt, hogy a Falnál imádkozhassanak. Az egyetlen feltétel, hogy a férfiak nem léphetnek fedetlen fővel a Falhoz, és a nemeket az ortodox zsidó előírások szerint elkülönítik egymástól. A zarándokok ima után a Fal előtti téren csoportokba verődnek, hogy ismerőseikkel, barátaikkal találkozzanak.

A Sziklamecset és a heródesi templom nyugati falának egymásmellettisége jelképes módon fejezi ki a nagy világvallások együttélését Jeruzsálemben. A szent falnál az ortodox zsidók rendszeresen tartanak esküvőket és bar nicva (a 13 éves és 1 napos fiúk vallási értelemben vett felnőtté válását) megünneplő szertartásokat.

A Szentsír-bazilika

Több mint 1600 éve, hogy a Szentsír-bazilika a kereszténység egyik legszentebb temploma lett. Az Óvároson kívül található templom azon a helyen áll, ahol Arimateai József eltemette Krisztus testét egy "kertben" ásott sírgödörbe. Ez nem messze történt a Golgotától vagy Kálváriától, ahol Jézust keresztre feszítették.

A Szent Sír templom története, (ahova József temette Jézus testét), 135-re nyúlik vissza, amikor Hadrianus római császár földig rombolta Jeruzsálemet s e szent helyen Vénusz tiszteletére emeltetett templomot. Mikor Heléna (a későbbi Szent Ilona), az első keresztény császár, Nagy Constantinus anyja 326-ban elzarándokolt Jeruzsálembe, Makariosz jeruzsálemi püspök segítségével azonosította a pogány templom alatti sírboltot. A sír egyik oldala nyitott, és egy kereszt jelöli, ez a Kálvária helye.

Constantinus leromboltatta a templomot s helyén bazilikát, téglalap alakban elrendezett épületegyüttest, emeltetett. A 335-ben felszentelt együttes záró motívuma a Krisztus feltételezett sírhelye fölé épített kör alakú szentély, az Anasztászisz rotunda. Ide tartozott még egy árkádos udvar, a Golgota, más néven Kálvária-domb feltételezett helye, ahol Jézust keresztre feszítették, valamint a Mártírium templom, ahol istentiszteleteket tartottak.

A jordániai Madeba templomában 1884-ben felfedezett VI. századi padlómozaikon, az ún. Madeba-térképen Jeruzsálem legkorábbról fennmaradt alaprajza látható, rajta a Constantinus-féle bazilikával. A kereszténység e három jelentős kegyhelye végül is a XII. században kapcsolódott ismét egybe, amikor Constantinus bazilikájának lerombolását, újjáépítését és újabb lerombolását követően a keresztes lovagok fenséges román templomot emeltek e helyen, melyet 1149-ben szenteltek fel, és1959-ben restauráltak.

Az 1927-es földrengés után épült, jelenlegi Szent Sírtemplom a keresztesek építményének hű másolata. A kolostorok, kápolnák és sírok alkotta épületegyüttes vallási jelentőségének beszédes bizonyítéka, (1757-ben keltezett felosztás ), amely szerint, a létesítmény fenntartásáról 6 keresztény egyházi közösség, római katolikus, görögkeleti ortodox, szír, örmény és kopt, közösen gondoskodik, és tiszteletben tartja egymás vallási szertartásait. Egykor ide tartozott az etióp templom is, de ezt később a Szent Ilona kápolnába helyezték át.

A Mórija hegy egyetlen ősi vallás hangjait visszhangozza, mely még a zsidó, a keresztény és a muszlim vallásnál is régebbi. A vélemények megoszlanak a három nagy monoteista vallás szent helyeivel kapcsolatban. Vannak, akiknek Jeruzsálem még mindig Isten szent városa. Mások azon csodálkoznak, hogy a sok viszálykodás közepette a halk, vékony kis visszhang egyáltalán hallható.

A Tűzszertartás, a jeruzsálemi Szent Sír-templom húsvéti szertartásainak leglátványosabb és legmegindítóbb mozzanata annak a "szent tűznek" a megjelenése, amelyet a görög ortodox pátriárka hoz ki a szent sírból, hogy felmutassa az áhítatos gyülekezetnek. Az égő fáklyákkal és gyertyákkal várakozó hívők elragadtatva ünneplik a tüzet. Város a jó útvonalak metszéspontjában Jeruzsálem évszázadokon át eltérő kultúrájú és vallási meggyőződésű népek fontos városa volt.

Napjainkban a történelmi örökség nyomasztó teherként nehezedik Jeruzsálemre, a szent városban minden naposak a vallási és politikai zavargások. Sokak szemében továbbra is Isten városa, ám az egységet hirdetők hangja egyre halkabb, a marakodóké erősödik. E magasztos hely egyszerre a dicsőségük és örökös viszálykodásuk tárgya...